Czövek Zsuzsanna, Új-Zélandon sajátította el a maorik szertartásszerű, tánchoz hasonlatos technikáját, mely az ötezer éves polinéz Huna filozófiához kapcsolódik.
E masszázs módját hajdan titokban tartották, és csak a beavatottak részesülhettek benne. Megesett például, hogy egy törzsfőnök meghalt, de az utódja lélekben még nem állt készen arra, hogy átvegye a tisztet. Nos, ilyenkor mit tettek a maorik? Tizenöt napon át, jóformán megállás nélkül masszírozták a jelöltet, hogy az belsőleg átalakuljon és megérjen a feladatra. Közben a családtagok körbeállták, és énekükkel kísérték a „kezelést”.
Zene és ritmus nélkül semmit sem ér, s nem is gyakorolható a MA-URI – magyarázza Zsuzsa. Mutatja is közben, hogy az óceán hullámzását, a víz áramlását idéző kéz- és csípőmozgással táncolja körül a „pácienst”. Legfőképp azért, hogy ráhangolódjon a másikra, és megérezze, vendégének mire van szüksége.
Egy teljes kezelés másfél órán át tart, és az alatt a lábujja legkisebb ízületétől a feje búbjáig megmasszírozza a vendéget. Ám nem a szokásos módon, kézzel gyúrva a vállat, hátat. A maorik ugyanis úgy gondolják, az alkarral sokkal hatásosabb lehet az érintés.
A MA-URI néha olyan hatásosan oldja a különböző testrészekben felhalmozott feszültséget, hogy az illető sírva fakad, sőt hangos zokogásban, kiáltásban tör ki. Ilyenkor állítólag nemcsak a testi panaszoktól, de a stressztől és a lélek mélyére szorult, elfojtott érzésektől, görcsöktől is megszabadulhat az ember. A MA-URI azonban nem gyógyít, hanem a szervezet öngyógyító képességét serkenti.
Palagyi edit