A csonthártya masszázs olyan területeken alkalmazható, ahol a csontot izomköpeny nem fedi. Ilyen a sípcsont, a keresztcsont, a koponyacsont, a lapocka és a szegycsont. De tilos ilyen masszázst végezni a térdkalácson, a kulcscsonton, és a csigolyákon. Egyes reumatikus megbetegedéseknél lehet végezni a bordák és a szegycsont találkozásánál, illetve csonttörés után a gyorsabb regenerálódás érdekében. De használható fejfájás kezelésére, és néhány egyéb csontbetegségnél is. Ez a masszázsfajta szintén a távolhatás reflektórikus hatásán alapszik. A csonthártya igen bőségesen el van látva idegvégződésekkel, így közvetlen nyomással ezek ingerületbe jönnek és részben a csontok működésében, részben reflexes úton távoleső szervekben változásokat okoznak. Ilyen változás lehet a szervek vérellátásának javítása, a belekben lévő perisztaltikus mozgás szabályozása, a tónus állapot változtatása, de akár a vérképzés serkentése. A csonthártyamasszázst csak orvos végezheti, vagy csak orvosi felügyelet alatt történhet. Technikája: a kéz egy ujjának begyével, vagy kúpjával kell nyomást gyakorolni a csonthártyára. A nyomás a légzés ütemében történik. Kilégzéskor történik a nyomás, belégzéskor körkörös dörzsöléseket kell végrehajtani az óramutató járásával ellentétes irányban. Ez az úgynevezett kör-pont-pont-kör technika. A művelet egy helyen 3-4 percig tart, az első két percben erősebben, majd enyhébben. Ezt követően 2-3 centiméterenként feljebb haladva meg kell ismételni. Egy kezelés 5-6 területen történik, összesen 25 percnél nem tarthat tovább. Mivel a csonthártya gazdag idegellátású, ez a masszázs sem tartozik a kellemesebb eljárások közé, kellemetlen, esetenként fájdalmas is lehet.